Mi az, ami miatt ma is itt dolgozol az SZ&Partnersnél?
Az, hogy itt a könyvelés nem öncélú feladat, hanem eszköz.
Olyan környezetet építettünk, ahol gondolkodni lehet, kérdezni lehet, és ahol a cél nem a „kész legyen”, hanem az, hogy értelme is legyen annak, amit csinálunk. Ez hosszú távon motivál.
Mi az, amit a könyvelésről a legtöbben félreértenek?
Azt, hogy a könyvelés lezár.
Valójában akkor jó, ha megnyit: rávilágít összefüggésekre, döntési helyzeteket teremt, és segít előre látni. A számok nem a múltat mesélik, hanem a jövőről adnak jelzéseket – ha jól használjuk őket.
Miért tartod kulcsfontosságúnak a könyvelést egy jól működő vállalkozásban?
Mert a pénzügyek adják a döntések stabil alapját.
Egy vállalkozás akkor tud nyugodtan működni és fejlődni, ha a vezető érti, mi történik a háttérben, és nem meglepetésekből kell gazdálkodnia. Ebben a könyvelésnek stratégiai szerepe van.
Milyen szemléletváltás kellett ahhoz, hogy vezetői szerepbe lépj?
El kellett fogadnom, hogy nem mindent nekem kell megoldani.
Vezetőként a legfontosabb feladatom ma már az, hogy rendszert, irányt és biztonságot adjak – a kollégáknak és az ügyfeleknek egyaránt. A jó döntésekhez tér kell, nem túlterheltség, ezen dolgozom nap mint nap.
Mire figyelsz a leginkább a mindennapi működésben?
Arra, hogy átlátható legyen.
Legyen világos, ki miért felel, hol tartunk egy folyamatban, és mikor kell egyeztetni, közbelépni. A legtöbb probléma nem szakmai hiányosságból, hanem kommunikációs bizonytalanságból, a szervezetlenségből fakad.
Mitől működik szerinted jól egy csapat hosszú távon?
Bizalomtól és kiszámíthatóságtól.
Ha a kollégák tudják, mire számíthatnak, mernek kérdezni és hibázni is, akkor fejlődni fognak. Egy jó csapat nem attól erős, hogy nincs benne hiba, mert olyan nincs, hanem attól, hogy tudja kezelni abból tanulni, fejlődni.
Miben számíthatnak rád leginkább a kollégák és az ügyfelek?
Abban, hogy nem söpröm szőnyeg alá a problémákat.
Ha kérdés van, megbeszéljük. Ha kockázat van, jelezzük. Ha döntés előtt állunk, végiggondoljuk. A biztonság szerintem nem a tökéletességből, hanem az őszinte működésből fakad.
